Egy újabb szombat délután a munkahelyen, és majd még holnap is, meg hétfőn is… le kell foglalnom magam, és ilyenkor legalább egyedül lehetek. Munkarendemet is megváltoztattam: hajnali 4re már bent vagyok, és így délután hamarabb, már 1kor szabadulni tudok. Tök jó. Hajnalban legalább nem zavarnak.
Hiányzik! És nem értem, miért lát csak egyetlen kiutat. Miért nem tudjuk az elmúlt időszak hibáiból levont tanulságokat a saját kapcsolatunk építésére fordítani? Most ezek a gondolatok foglalkoztatnak. És közben meg írjam az adatbázis- és annak kezelő rendszereit…
De legalább a munka, és hogy haladok vele, egy kis örömöt ad nekem! :) Bár legbelül sírok, ordítok!
Bejegyzések
1 megjegyzés:
ok
Megjegyzés küldése