Tegnap és a ma tanulsága: ha este 10kor egy lány üzenetet ír neked, amiben azt kérdezi, hogy netán Pesten vagy-e, mert találkozni szeretne veled (még ha nem is teljesen józanul írja), akkor NE hivatkozz arra, hogy már a vacsorához megittál egy doboz sört és épp édesanyád számítógépén a linux virtuális gépet telepíted, frissíted, és persze, hogy ilyenkor már nincs buszod, hanem kaps elő a kocsikulcsot, ülj be, és menj! (vezettem már több sör után is teljesen jól, csak hát a rendőr...de ez se tartson vissza) Hogy miért is? MERT MÁSNAP NEM BIZTOS, HOGY RÁ FOG ÉRNI!!! 
Mint sokszor, most is a spontán gondolatomnak köszönhetően egy egész tartalmas hétvégét tudhatunk már most magunk mögött. Az egész kezdődött, hogy péntek délelőtt kigondoltam, meg kellene este nézni moziban a Hotel Transylvania c. animációs opuszt.
És még nincs vége a napnak… 
Ha szeretsz,
jobban fáj a fáj,
a bú búsabb,
magányosabb
a magány...
Ha szeretsz,
derűbb a derű
fényebb a fény,
szívebb a szív,
emlékebb az emlék,
ha szeretsz
Ma lesz a 3. alkalom, hogy konditerembe járok. Gondoltam, rám fér egy kis erősítés, és hátha ennek hatására sikerül egy kis sújt is felszednem 
Meglátjuk. Eddig nem volt nagyon sportos életem. de ezen kell változtatni
Heti 3 nap kondi és 1 nap úszás. Ez így egész jó :)
Ma elmentem a bőrgyógyászatra. Már egy ideje erősen korpásodik a fejbőröm, és viszket. Most rávettem magam. Elmentem.
Nem tartott sokáig a vizsgálat. Megnézte nagyítóval az orvos. Elég unottnak tűnt. Megjegyezte, hogy nyáron megfelelő méretre kellene vágatni :D Tudja mit, nem, nekem hosszú hajam van, ezért nem fogom levágatni :P
Kaptam Sebiprox nevű sampont, és hűtőkenőcsöt. Remélem használni fog, mert ha nem… akkor ugyanúgy fog korpálni a fejem 
Bár ahogy utánaolvastam, elég jó ez a sampon. A GSK-ban gyártják 
Egy újabb szombat délután a munkahelyen, és majd még holnap is, meg hétfőn is… le kell foglalnom magam, és ilyenkor legalább egyedül lehetek. Munkarendemet is megváltoztattam: hajnali 4re már bent vagyok, és így délután hamarabb, már 1kor szabadulni tudok. Tök jó. Hajnalban legalább nem zavarnak.
Hiányzik! És nem értem, miért lát csak egyetlen kiutat. Miért nem tudjuk az elmúlt időszak hibáiból levont tanulságokat a saját kapcsolatunk építésére fordítani? Most ezek a gondolatok foglalkoztatnak. És közben meg írjam az adatbázis- és annak kezelő rendszereit…
De legalább a munka, és hogy haladok vele, egy kis örömöt ad nekem! :) Bár legbelül sírok, ordítok!
Három hete… igen, három hete már megint egyedül. És milyen azóta a helyzet? Egyre rosszabb. Az ember, ha nem foglalja le magát valamivel, elöntik a gondolatok: mit hibázott el, mire nem figyelt oda, mit kellett volna másképp csinálnia. Próbálom magam lekötni munkával, sporttal, haverokkal való találkozásokkal, de ez sem segít teljesen. Mindegyikhez neki kell állni, és az a nehéz. Mert mikor megáll az ember, van egy kis szabadidő a tevékenységek között, rögtön elkezd gondolkodni, eszébe jut, ki elhagyta: mit csinálhat most, mik történtek vele a pár napban, stb… És az a napi 3-4 óra alvás sem segít, csak egyre kedvtelenebb, fáradtabb lesz tőle az ember, de ha egyszer felébredt, visszaaludni képtelen… a gondolatoktól… miután elmúlik a “kábítószer” hatása, onnan menthetetlenül újból beleesik a gondolatok kusza hálójába, és kezdődik újra és újra… Szenvedés az egész.
De NE akarjon komoly kapcsolatot az, ki nem tud uralkodni az érzésein. Akkor is, ha a másik megbántotta, és jogosak lennének az indulatai, akkor se tegyen semmit, mielőtt nem számolt el minimum 50ig. Ha fontos neki a másik, aki mellesleg lány és őket az érzéseik, metakommunikációs jelek befolyásolják, akkor ha haragszik is, menjen oda hozzá és ölelje meg. Semmi több! Csak egy ölelés. Semmi rossz szó, semmi rossz mozdulat. Csak ölelje meg.
Hogy én mit hibáztam el? Hogy nem bírtam nélküle sose meglenni, és jól esett hogy mellettem van. Sosem akartam egy percet se nélküle tölteni. Ezért a felgyülemlett feszültséget rosszul vezettem le. Sosem ő hibázott, csak én. Hogy miért? Mert legbelül képtelen voltam teljesen megbocsátani. Akkor is, hogy tudtam, hogy Ő a legfontosabb nekem, akivel le akarom élni az életem, akiért bármit megtennék, akkor sem tudtam elfelejteni egy tettét…De Ő akkor mégis engem választott. Én meg egy hülye voltam. Gyerekként viselkedtem egy olyan helyzetben, ami férfit kívánt volna. Mert egy férfi el tudja viselni, ha az imádott hölgye bármit is tesz. Mert erős.
Már csak a remény marad meg nekem! Egy mikronnyi láng, ami talán még újra fellobbanthat mindent, újra felgyújthatja a tüzet kettőnk között… talán… de addig az út keserves. Nekem biztosan.
Ezt most meg kellett osztanom. Tudom, hogy senki nem olvassa a blogom, de jó kiírni magamból. És csak remélni tudom, hogy most Ő sem olvassa el! Bár de a lehetőséget megadtam neki
Bejegyzések
