Mostanában változatosságot nem mutatnak a napjaim. Reggel kelés, reggeli, fürdés, laptop és a cuccom összepakolás, aztán go dolgozni. Majd munka után haza, egy óra alvás (ilyen melegben nem nehéz elaludni), majd estebéd, ki az udvarra, majd megint odaülni a laptop elé és dolgozni. Majd mindezek után kb hajnali 1-2 fele elnyom az álom.
De azért szerencsére nem annyira szomorú a helyzet :) Azért a haverokkal is összeröffenek néha egy-két sörre, beszélgetni, vagy focizni.
Épp tegnap este, miközben Patimmal beszélgettem, vetődött fel a kérdés, hogy nem unom-e már ezt a monotonságot. Ő kérdezett rá. Őszintén, már nem. Végülis hozzá kell szokni, mert ha már ténylegesen dolgozik az ember, nem mondhatja főnökének: "Bocs, ma nincs kedvem bemenni dolgozni!". Na jó, egyszer lehet mondani. Aztán már nem kell XD Meg ez csak egy váza a mindennapoknak. És ez kell is, kell egy állandó ritmus, amihez hozzászokik az ember. De ezt már ecseteltem is az előző bejegyzésekben. Tapasztalatból mondom, hogy ha nincs ilyen állandó ritmus, akkor úgy elveszik az ember. Nehezebben áll hozzá a feladatoknak, amket meg kéne csinálni.
De azért ezt a vázat néha fel is kell rúgni (szabadság, elutazni valahova, rockkoncertek...).
Tegnao meg is csináltam egy teljesen általános feladat-nyílvántartó és -generátor programot, így már a mindennapi feladatok kezelése is könnyű, és a számítógépem mindig figyelmeztet, ha valamit nem csinálok meg időben :P Ő az én pótagyam :D Tudom, rengeteg ilyen funkció van már a neten is, de másoké sosem tetszik teljesen, mert én szeretem hozzáadni a saját ötleteimet is, és az csak akkor megy, ha én írom meg a teljeset, és persze én az általánosításokra törekszem :D
Amúgy szép napsütéses nap van. Úgy érzem ma egy jó úszás vagy egy esti futás simán belefér a napba :)
Na jó, most ennyit, megyek vissza elmélkedni a feladatimon...
Már csak 5-öt kell aludni, és újra találkozom Patimmal :) és 14-et, hogy mehessek Békésszentandrásra velük nyaralni :)
De azért szerencsére nem annyira szomorú a helyzet :) Azért a haverokkal is összeröffenek néha egy-két sörre, beszélgetni, vagy focizni.
Épp tegnap este, miközben Patimmal beszélgettem, vetődött fel a kérdés, hogy nem unom-e már ezt a monotonságot. Ő kérdezett rá. Őszintén, már nem. Végülis hozzá kell szokni, mert ha már ténylegesen dolgozik az ember, nem mondhatja főnökének: "Bocs, ma nincs kedvem bemenni dolgozni!". Na jó, egyszer lehet mondani. Aztán már nem kell XD Meg ez csak egy váza a mindennapoknak. És ez kell is, kell egy állandó ritmus, amihez hozzászokik az ember. De ezt már ecseteltem is az előző bejegyzésekben. Tapasztalatból mondom, hogy ha nincs ilyen állandó ritmus, akkor úgy elveszik az ember. Nehezebben áll hozzá a feladatoknak, amket meg kéne csinálni.
De azért ezt a vázat néha fel is kell rúgni (szabadság, elutazni valahova, rockkoncertek...).
Tegnao meg is csináltam egy teljesen általános feladat-nyílvántartó és -generátor programot, így már a mindennapi feladatok kezelése is könnyű, és a számítógépem mindig figyelmeztet, ha valamit nem csinálok meg időben :P Ő az én pótagyam :D Tudom, rengeteg ilyen funkció van már a neten is, de másoké sosem tetszik teljesen, mert én szeretem hozzáadni a saját ötleteimet is, és az csak akkor megy, ha én írom meg a teljeset, és persze én az általánosításokra törekszem :D
Amúgy szép napsütéses nap van. Úgy érzem ma egy jó úszás vagy egy esti futás simán belefér a napba :)
Na jó, most ennyit, megyek vissza elmélkedni a feladatimon...
Már csak 5-öt kell aludni, és újra találkozom Patimmal :) és 14-et, hogy mehessek Békésszentandrásra velük nyaralni :)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése