Vége a pókernek ma estére is. A szokásosnél sokkal rövidebb lett. Igaz, mindannyian dolgozunk másnap, így csak 1,5 órára jöttünk össze, kicsit játszani. Bár kellett is. Egész délután ma is nagyrészt a gépem előtt ültem, és programoztam, és szőttem a terveket. Na jó, teljes képhez hozzátartozik, hogy megnéztem a Rendőrakadémia 6-7. részét, mert leellenőriztem pár DVD-t. amiket kiírok. Szegény szerver gépem. Nem elég neki, hogy a fut rajta egy Apache-php-mysql szerver, ftp szerver, ő az itthoni egyik fileszerver is, letöltök vele, és még DVD-ket is írjon XD De hát ez a dolga.
Na, de aminek a címét kapta ez a bejegyzés, már írom is:
Csütörtökön Kiscicám, és végzős szaktársai ünnepeltek, és meghívott engem is szerdán. Egész este beszélgettünk msn-en, már fél egy volt, mikor abbahagytuk a beszélgetést, és elköszöntünk egymástól. :) Másnap már 8kor bent voltam a munkahelyen, kipakoltam, megkaptam a reggeli instrukciókat (kávé :P), gyors reggeli email olvasás, és gondoltam, írok Cicámnak, hogy sok sikert az aznapi tanuláshoz, és haladjon jól :) Öszintén, nem vártam választ, de mégis :P Valahogy belül vártam egy kis sms-t, hogy ő is puszil vagy vmi, vagy egy email. De semmi... eltelt a munakidő, már 2 fele járt, mennem kellett haza, hogy elérjem a buszomat, de még mindig semmi. Nem tudom, hogy miért, de valahogy nem értettem. Elgondolkodtamrajta, hogy akkor ma mennem kéne? De nem írtam ez ügyben semmit. Lehet, inkébb ezt kellett volna tennem. Na, hazaértem, ettem, fürödtem, öltöztem. összepakoltam a cuccomat, gondoltam, akkor majd fent alszom a húgom albérletében, és majd másnap reggel haza, és munka. Felértem a busszal, elmentem még bevásárolni, majd felmentem az albérletbe. Fél 7re ígértem még előző este magam, hisz nem tudtam meddig dolgozom, és hogy érek fel, de ez mindenképp elérhető időnek tünt. Vártam, semmi telefon. Már fél 8, semmi. 8körül elindultam vissza a Népligetbe, és a metron megcsören a telefonom. De csak megcsörrentett. Én nem hívtam vissza. Inkébb írtam egy száraz sms-t, hogy nem megyek. Visszaír, hogy miért nem, és puszil, majd péntek este beszélünk. Kis idő múlva megint szárazon visszaírtam, hogy mivel nem írt ma, úgy gondolom, nem kell mennem. Erre jön megint a csörgés, de én már a buszon ülve hallgatom egy ideje a zenét, és kinyomtam. majd érzem, hogy az övtatyómban rezeg valami már vagy 20 mp-e, és rájöttem, hogy a másik telefonom csörög, mert átirányítottam rá már pár 7-tel ezelőtt a nemfogadott hívásokat. Gyorsan azt is kinyomtam. Elég hülye egy történet.
Másnap melóhelyen egész nap nézegettem, hátha történik valami válaszreakció, de semmi. Bár aznap volt is mivel lefoglalnom magam,, mert betaláltak, hogy írjak egy raktárnyílvántartó modult a programomhoz saját igényük szerint.
Péntek este pókereztünk, hajnalig, bár akkor sem tudtam leszállni a telefonomról, állandóan az emaileket nézegettem. Majd eltelt a szombati na is. EGész nap nap esett, ígyhát a gép előtt töltötem, és olvastam, meg programoztam. Majd szombat este msn-en rámköszön. Öszintén bevalva, kicsit féltem, de mintha nem lett volna semmi. Na jó, pár kérdés azért elhangzott, de nem fejtetem ki magam.
Hogy mi ebből a tanulság? Megbeszélt időpontot sose tegyetek semmitől se függővé, még ha úgy tünik is, hogy nem kéne elmenni. Mindig el kell menni, csak max beég az ember, de legalább nem nyomasztja semmi pár napig :P
Na, de aminek a címét kapta ez a bejegyzés, már írom is:
Csütörtökön Kiscicám, és végzős szaktársai ünnepeltek, és meghívott engem is szerdán. Egész este beszélgettünk msn-en, már fél egy volt, mikor abbahagytuk a beszélgetést, és elköszöntünk egymástól. :) Másnap már 8kor bent voltam a munkahelyen, kipakoltam, megkaptam a reggeli instrukciókat (kávé :P), gyors reggeli email olvasás, és gondoltam, írok Cicámnak, hogy sok sikert az aznapi tanuláshoz, és haladjon jól :) Öszintén, nem vártam választ, de mégis :P Valahogy belül vártam egy kis sms-t, hogy ő is puszil vagy vmi, vagy egy email. De semmi... eltelt a munakidő, már 2 fele járt, mennem kellett haza, hogy elérjem a buszomat, de még mindig semmi. Nem tudom, hogy miért, de valahogy nem értettem. Elgondolkodtamrajta, hogy akkor ma mennem kéne? De nem írtam ez ügyben semmit. Lehet, inkébb ezt kellett volna tennem. Na, hazaértem, ettem, fürödtem, öltöztem. összepakoltam a cuccomat, gondoltam, akkor majd fent alszom a húgom albérletében, és majd másnap reggel haza, és munka. Felértem a busszal, elmentem még bevásárolni, majd felmentem az albérletbe. Fél 7re ígértem még előző este magam, hisz nem tudtam meddig dolgozom, és hogy érek fel, de ez mindenképp elérhető időnek tünt. Vártam, semmi telefon. Már fél 8, semmi. 8körül elindultam vissza a Népligetbe, és a metron megcsören a telefonom. De csak megcsörrentett. Én nem hívtam vissza. Inkébb írtam egy száraz sms-t, hogy nem megyek. Visszaír, hogy miért nem, és puszil, majd péntek este beszélünk. Kis idő múlva megint szárazon visszaírtam, hogy mivel nem írt ma, úgy gondolom, nem kell mennem. Erre jön megint a csörgés, de én már a buszon ülve hallgatom egy ideje a zenét, és kinyomtam. majd érzem, hogy az övtatyómban rezeg valami már vagy 20 mp-e, és rájöttem, hogy a másik telefonom csörög, mert átirányítottam rá már pár 7-tel ezelőtt a nemfogadott hívásokat. Gyorsan azt is kinyomtam. Elég hülye egy történet.
Másnap melóhelyen egész nap nézegettem, hátha történik valami válaszreakció, de semmi. Bár aznap volt is mivel lefoglalnom magam,, mert betaláltak, hogy írjak egy raktárnyílvántartó modult a programomhoz saját igényük szerint.
Péntek este pókereztünk, hajnalig, bár akkor sem tudtam leszállni a telefonomról, állandóan az emaileket nézegettem. Majd eltelt a szombati na is. EGész nap nap esett, ígyhát a gép előtt töltötem, és olvastam, meg programoztam. Majd szombat este msn-en rámköszön. Öszintén bevalva, kicsit féltem, de mintha nem lett volna semmi. Na jó, pár kérdés azért elhangzott, de nem fejtetem ki magam.
Hogy mi ebből a tanulság? Megbeszélt időpontot sose tegyetek semmitől se függővé, még ha úgy tünik is, hogy nem kéne elmenni. Mindig el kell menni, csak max beég az ember, de legalább nem nyomasztja semmi pár napig :P
Bejegyzések
